A Masszázs története

Már az ősember is "masszírozta önmagát" ösztönös és az állatoktól ellesett mozdulatok voltak ezek. Az első írásos emlékek i. e. 1698-ból Kínából származnak. A kínaiak a masszázs távol hatásait is ismerték. Az ókorban gyógyító célzattal használták, Indiában, Japánban, Perzsiában. Görögországban Hippokratész (i. e. 460,367) nagyon fontosnak tartotta a masszírozást. Római Birodalomban a görög orvosok vitték be a köztudatba. Aszklepiosz, Galenus számos fogást írt le: A középkorban csökkent a jelentősége, ebben az időszakban inkább az arab országokban volt "nagy kultusza" a masszázsnak Európában az 1500-as évektől kezdődően kezdték gyógyító szándékkal alkalmazni. A XVIL-XVIII. században az angolok, franciák, németek kezdtek a masszázzsal foglalkozni. A XIX. század elején Henrik Ling vívómester Stockholmban a masszázst egy tormarendszerbe építette be, s ezzel megvetette az alapját, az ún. svédmasszázsnak.

A masszázs definíciója és jótékony hatásai:

A masszázs a test felületén, meghatározott fogásokkal, kezelési céllal alkalmazott mechanikus és bioelektromos inger, melyre kialakuló válaszreakció a fizikai gyógyulás.

Az ember testét érő manuális mechanikai behatások részben közvetlenül, részben közvetve befolyásolják a sejtek és szövetek működését, elsősorban lokálisan (nedvkeringés, izomtónus), de távoli a szervekben is (zsigerek, központi idegrendszer).

Kiválóan alkalmas:

- stresszoldásra
- vérkeringés fokozására
- méreganyagok eltávolítására
- fájdalomcsillapításra

- ízületi és gerincbántalmak megelőzésére

- ellazulásra, felfrissülésre